A csípő- és térdprotézisek beültetésénél kezdetektől fogva az egyik legna­gyobb kihívást a beültetett idegen anyag körüli bakteriális fertőzés jelentet­te, ami a mai napig az egyik legsúlyosabb szövődmény. Az utóbbi években az ortopédia figyelme fokozottabban a periprotetikus infekciók témaköre felé fordult; számos munkacsoport foglalkozik a témával. Összefoglaló közlemények, áttekintő cikkek sora született a témakörben az utóbbi 5–10 évben, ám Magyarországon ilyen jellegű mű ez ideig nem jelent meg. Az ízületi protézisek körüli bakteriális infekciók korszerű diagnosztikájával és kezelési elveivel foglalkozik ez a tanulmány.

Az összefoglaló tanulmány a Helicobacter pylori (HP-) fertőzést evolúciós látószögből mutatja be, és megkérdőjelezi a fertőzéssel kapcsolatos eddi­gi ismeretek, klinikai összefüggések egyetemességét. Felsorakoztatja az egyes populációkban látott eltérő epidemiológiai és klinikai lefolyással kapcsolatos ismereteket, és a HP-fertőzés lehetséges kedvező aspektusait is bemutatja. Olvashatunk a krónikus gyulladások daganatkeltő ha­tásairól, részleteiben a gastritis és a gyomorrák kapcsolatáról, valamint az intestinalis metaplasia klinikai összefüggéseiről is.

Ahányszor antimikrobiális szerekhez nyúlunk, rezisztens baktériumpo­pulációk keletkezését vagy felszaporodását kockáztatjuk. A kezelésekkel célba vett baktériumok rezisztenciájának alakulása már régóta a figyelem középpontjában áll. Az MRSA és az ESBL példáján megtanulhattuk, hogy figyelmünknek ki kell terjednie minden olyan baktériumra, amely ki van téve az antimikrobiális szerek hatásának. Ezért nagy szükség van olyan orvosi és állatorvosi stratégiák kifejlesztésére, amelyekkel a bakteriális rezisztencia kordában tartható.

Az egészséges életmóddal foglalkozó szakemberek a drasztikus módszerek helyett inkább a folyamatos életmódváltoztatást javasolják.

A munkahely az egyik legveszélyesebb mindennapi környezet. A mai foglal­kozás-orvostan a megelőző orvoslás egyik területe. A foglalkozásorvoslás feladata a munkakörnyezetből és a munkavégzésből eredő egészségkáro­sító kockázatok felismerése, kiküszöbölése. Elméletileg a munkavállalót érő fokozott expozíció, majd a kialakult foglalkozási ártalom a prevenciós tevékenység elégtelenségét jelenti. Mivel a bejelentett expozíciók és ár­talmak száma hazánkban csekély, elégedettek lehetünk. Vagy mégsem?

Az USA járványügyi hivatalának (CDC) becslése szerint évente hat ameri­kaiból egy kap ételmérgezést. A betegség leggyakoribb okai vírusok (pl. norovírus), baktériumok (pl. Salmonella, Escherichia coli, Campylobacter, Listeria) és paraziták (pl. Toxoplasma gondii, Giardia). A végleges diagnózis csak széklettenyésztéssel vagy más, bonyolultabb laboratóriumi vizsgálat­tal állapítható meg. Ételmérgezés gyanújakor az empirikus kezelést már e vizsgálatok eredményének megismerése előtt el kell kezdeni. Az empirikus terápia lényege a tünetek kezelése, a klinikailag dehidrált betegek rehidrálása és antibiotikum adása. Az ételmérgezéseket jelenteni kell a helyi és állami egészségügyi szerveknek.

A fájdalmas bőrhólyag képében jelentkező, és bőrről a bőrre terjedő methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus fertőzést okozó baktériumtörzsek a beteg gyermekek környezetében elsősorban a tv távirányítón és az ágyneműn telepednek meg.

A rendszeres és szervezett gyermekorvosi és védőnői szűrővizsgálatok jelentősen előrehozták az urológiai fejlődési rendellenességek felismerésének időpontját. A korai felismerés egyben felveti az ellátás stratégiájának kérdéseit. A panaszt még nem okozó elváltozások korai észlelése megnövelte a háziorvosi praxisban a gondozottak számát.

Hazánkban két intraokuláris parazitás megbetegedés: a toxoplazmózis és a toxokariázis fordul elő. Közös bennük, hogy az ember véletlen köztigazdaként szerepel a fertőzési láncban, és a szemgolyó predilekciós hely. 

A fertőző betegségek okozta járványok a korábbi évszázadokban a morbiditás és mortalitás legfőbb okai voltak. A középkori Angliában 30 év volt a születéskor várható élettartam, ez ma Magyarországon megközelíti a 80 évet. A 19. századtól bekövetkezett drámai javulás kezdetben a higiénés rendszabályoknak, majd a védőoltásoknak, a 20. század közepétől pedig az antibiotikumoknak köszönhető. A 20. század végétől azonban ez a kedvező trend megfordulni, vagy legalábbis megtorpanni látszik. Új, valamint korábban már leküzdöttnek hitt fertőző betegségek jelentek meg Európában, amelyek kórokozói ellenállók a rendelkezésre álló és korábban hatásosnak bizonyult antibiotikumokkal szemben.
Eur Respir J, 2012. december